• Egyesület
  • Települések
  • Vendégházak

Vendégházak a településen

Varbóc

Az egykori Torna megyei falu fölött északon a Hársas-hegy emelkedik, északnyugaton a Borház-tető (tiszta időben csodálatos kilátást nyújt!), délnyugaton a Bokány-tető, míg délen a Hosszú-Tégla-hegy fogja közre. Varbóc első említése 1346-ból való, azonban patakját már egy 1298-ból származó határjárás is följegyzi. A falu neve szláv eredetű és ’Füzes-patak’ jelentésű. A 14. századtól kezdve van adatunk a térség szőlőtermesztéséről, ami egészen a 19. század végéig a lakosság fő megélhetését jelentette. A varbóci fehérbort egykor együtt emlegették a tokajival, s az, a hagyomány szerint – kereskedők révén – még a lengyel király asztalára is eljutott. A 19. század végén pusztító szőlőgyökértetű- (filoxéra-)járvány idején szőlőinek területe töredékére zsugorodott. Ez a népesség visszaesését is maga után hozhatta. A település képe – talán éppen elzártságából adódóan – alig változott az elmúlt évtizedek során. Ennek köszönhetően maradtak meg népi építészeti emlékei és a Galyaság falvaira oly jellemző fejfás református temetője. A sírjelek jellemzője, hogy szűkajkúak, a régebbiek feje lejtősen hátracsapott, míg az újabbaké kerek. A református templom a falu korábbi fatemploma helyén 1806-ban épült föl. Ez a 19. század végére annyira leromlott, hogy teljesen újjá kellett alakítani. 1926-ban és 1983-ban megújították. A templomhajót egyszerű, festett, sík deszkamennyezet fedi, a keleti oldalon fakarzat áll, a szószék koronája faragott. A római katolikus templom 1949-ben épült, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére. A kistemplom harangtornya alacsony gúlasisakjával és félköríves záródású páros ablakaival egészen mediterrán hatást kelt.

 
Galyasági Vendégfogadók Egyesülete